Vizsgázzak, ne vizsgázzak?
Az, hogy vizsgázol-e, és hogy mikor vállalkozol rá, a te személyes döntésed. Ebben ne befolyásoljon az, hogy más gyakorlók éppen hol tartanak az útjukon, vagy hogy ők már vizsgáztak-e.
„A vizsgák létének egyetlen célja, hogy saját magad mérhesd le technikai és szellemi szinted fejlődését.”
Nobuyoshi Tamura sensei
Számomra az egyik legfontosabb alapelv, hogy a minőség mindig fontosabb, mint a mennyiség. Egy fokozat csak akkor ér valóban valamit, ha mögötte megfelelő mélységű és biztos tudás áll.
Ha valaki úgy halad előre, hogy minden fokozatot éppen csak teljesít, valójában ingatag alapokra épít. Ez a „kártyavár” pedig a magasabb fokozatoknál előbb-utóbb összeomlik.
Ezért gyakorolj szorgalmasan, a gyakorlás öröméért és a saját fejlődésedért. Vizsgára pedig csak akkor jelentkezz, amikor már valóban biztosnak érzed a tudásodat. Ne az legyen a fő szempont, hogy összegyűlt-e a szükséges edzésszám, vagy letelt-e a kötelező kivárási idő, hanem az, hogy a tudásod elérte-e azt a minőséget, amelyre az adott fokozatot jó szívvel rá lehet építeni.
Létezik egy másik véglet is: amikor valaki kizárólag a vizsgák miatt gyakorol, és rohanva akar végigmenni ezen az úton. Kitűzi maga elé célként a fekete övet, majd amikor megszerzi, sok esetben abbahagyja a gyakorlást. Nem érti, hogy a fekete öv nem a végcél, hanem csupán egy állomás a soha véget nem érő úton.
Hogy készülj a vizsgára?
A Tada Ima Aikido Dojóban különleges helyzetben vagyunk, hiszen saját dojóban gyakorlunk. Ennek köszönhetően lehetőség van arra is, hogy az edzések után, oktatói felügyelet és segítség mellett készüljenek a tanítványok a vizsgára. Mind a dojót, mind a támogatásomat a tanulók rendelkezésére bocsátom, ezzel lehetővé téve az elmélyült, tudatos fejlődést.
Érdemes kihasználni ezt a lehetőséget, amikor az edzés végén szabad gyakorlásra nyílik alkalom a dojódban.
A vizsgák közeledtével az edzéseken természetesen nagyobb hangsúlyt kapnak a vizsgaanyagban szereplő technikák, ugyanakkor az edzéseket nem építem rá közvetlenül senkinek a személyes vizsgaanyagára. Ennek oka egyszerű: akik edzésre járnak, nem azért érkeznek, hogy valaki más vizsgakövetelményeit gyakorolják, hanem hogy a saját útjukon fejlődjenek.
Az edzéseken ezért mindig arra törekedj, hogy a már megszerzett fokozatod szintjét biztosan képviseld, és közben fokozatosan közelíts az elérni kívánt következő szint követelményeihez is — függetlenül attól, hogy éppen mi az adott gyakorlás konkrét anyaga.
Azt is javaslom, hogy vezess vizsganaplót. Ha egy technikával kapcsolatban az oktató észrevételt tesz, jegyezd fel. A következő gyakorlásodat kezdd azzal, hogy ezeket átnézed, és tudatosan figyelsz arra, hogy kijavítsd, illetve elkerüld a korábbi hibáidat. A fejlődés egyik kulcsa ugyanis nem pusztán az ismétlés, hanem a tudatos, figyelmes gyakorlás.
Mennyi idővel előtte kezdjél el készülni?
Hogy kinél mikor jön el a vizsgázás ideje, azt részben mindig az adott fokozat követelményszintje határozza meg, hiszen minden szint más felkészültséget, technikai érettséget és gyakorlati tapasztalatot kíván. Ugyanakkor a fejlődés útja soha nem teljesen egyforma: minden gyakorló más tempóban halad, más erősségekkel, más nehézségekkel és más belső motivációval dolgozik. Van, aki gyorsabban ér el egy pontra, amikor készen áll a megmérettetésre, míg másnak több időre, több ismétlésre és több érési folyamatra van szüksége. Ez természetes, és így is van rendjén.
Az MKDE-ben a vizsgarend előre tervezhető és jól átlátható: egy évben három alkalommal van lehetőség kyu vizsgát tenni (tavasszal, nyáron, ősszel), valamint két alkalommal dan vizsgára jelentkezni (tavasszal és nyáron). Ezek az időpontok nem váratlanul kerülnek kijelölésre, hanem már az év elején szerepelnek az eseménynaptárban, így minden gyakorló számára előre ismertek. Aki tudatosan készül a következő fokozatra, az ezeknek az időpontoknak az ismeretében építi fel a felkészülését, és nem az utolsó pillanatban próbál dönteni vagy kapkodva felzárkózni.
Számomra mindig is fontos volt, hogy a vizsgázás ne külső nyomásra történjen. Én soha senkit nem utasítottam arra, hogy vizsgázzon, és ezután sem fogok. A vizsgára jelentkezésnek belső elhatározásból kell megszületnie. Ez egy személyes döntés, amely mögött ott kell lennie az egyéni felelősségvállalásnak, az őszinte szándéknak és annak a felismerésnek, hogy a gyakorló valóban szeretné megmérettetni magát, és készen áll arra, hogy számot adjon a tudásáról.
Mire kell figyelnem a vizsgán?
A vizsgafelkészítés során, mindig megkérdezem a gyakorlókat, hogy: „Hány technika van a vizsgádban?”
Indul a tippelgetés, pedig a válasz egyszerű, csak egy, ami akkor kezdődik, amikor felmész a tatamira, és akkor van vége, mikor lejössz róla.
Ezzel a mentalitással kell vizsgázni!
Ki bukhat meg a vizsgán?
Több évtizedes tanítási tapasztalat után úgy látom, hogy egy vizsgán valójában nem a tanítvány bukik meg, hanem a tanító. Hiszen az ő felelőssége, hogy kit tart készen arra, hogy vizsgára bocsásson.
Ez nem egyszerű kérdés, magam is sokat vívódtam vele. A jó tanító ugyanis természetes módon kötődik a tanítványaihoz, szereti őket, ezért könnyen elfogulttá válhat. Ugyanakkor őszintének is kell maradnia, és vállalnia kell annak a felelősségét, hogy kimondja: valaki még nem áll készen a vizsgára.
Ehhez olyan bizalmi kapcsolat szükséges tanító és tanítvány között, amelyben a tanítvány nem sértésként éli meg ezt, hanem megérti, hogy ez is a fejlődését szolgálja. Mert amikor a tanító azt mondja: „még nem jött el az ideje”, akkor nem elutasít, hanem véd, és segít abban, hogy a következő lépés valóban biztos alapokra épüljön.
Miért vannak elővizsgák?
A vizsgán nem csupán önmagadat képviseled, hanem a dojót is. Éppen ezért központi kyu-, illetve danvizsgán csak sikeres elővizsga után van lehetőséged megmérettetni magad.
Ha valakit minden előzetes kontroll nélkül engednének vizsgázni, annak nemcsak az lehetne a következménye, hogy nem sikerül a vizsgája, hanem a saját testi épségét is veszélyeztetné. Ha ugyanis egy technikát valaki nem tud megfelelő minőségben végrehajtani, akkor azt biztonságosan befogadni sem képes, így akár komoly sérülést is szenvedhet.
Ráadásul van ennek egy másik oldala is, amibe sokan nem gondolnak bele: a felkészületlen vizsgázó nemcsak a saját vizsgáját kockáztatja, hanem a vizsgapartnere teljesítményét is komolyan ronthatja, sőt akár tönkre is teheti.
Fontos azt is hangsúlyozni, hogy a technikai tudás mellett ugyanilyen jelentősége van a megfelelő állóképességnek is. Sok vizsgázót láttam már a központi vizsgákon azért elbukni, mert amikor az állóképesség hiánya megmutatkozott, vele együtt a technikai tudásuk is szétesett. Ilyenkor pedig nemcsak a saját teljesítményük sérül, hanem a partnerük vizsgájára is kedvezőtlen hatással vannak.
A vizsgák után
Sikeres vizsga után ne feledd, hogy az elért fokozat nem csupán a te egyéni teljesítményed eredménye. Köszönd meg oktatódnak a tanítást, és a támogatást, amellyel segítette a felkészülésedet. Ugyanígy illik köszönetet mondani ukédnak és mindazoknak a dojo-beli társaidnak is, akik gyakorlásaikkal, segítségükkel és jelenlétükkel hozzájárultak ahhoz, hogy eljuthass erre a szintre.
Egy vizsga sikere mögött mindig ott van a közös munka, a bizalom és a közösség ereje is.
Zárásként egy-két segítő gondolat a sikeres vizsgához
- A vizsgára érkezz időben!
A vizsga előtt regisztráció van, ha ezt lekésed, nem lesz lehetőséged vizsgázni. - A keiko gí-d tiszta és rendezett állapotú legyen!
A keiko gí alatt a férfiak ne viseljenek semmit, hölgyeknek egyszínű fehér póló engedélyezett.
Ha a ruházatod nem megfelelő (pl. szakadt, koszos), nem vehetsz részt a vizsgán! - Ismerd és tartsd be az etikettet!
- A technikákat a lehető legtisztábban és legpontosabban mutasd be, ismerd a végrehajtandó technikák japán neveit, a fegyveres gyakorlatokét is!
- Dinamikusan dolgozz, és végig tartsd fenn a kapcsolatot a partnereddel!
- A megfelelő uke munka ugyanolyan fontos, mint a megfelelő tori munka. A megfelelő uke munka pontos támadással kezdődik, majd a technika befogadásával folytatódik.
- A sikeres vizsgához elengedhetetlen, hogy megfelelő állóképességgel rendelkezzél!
