Az aikido szamuráj gyökerekből táplálkozó, tradicionális japán harcművészet.
Életét annak szentelte, hogy egy olyan harcművészetet hozzon létre, amely a modern kor emberének igényeire is választ ad. Az aikido ezért nem pusztán technikák rendszere, hanem szemlélet: az agresszió kezelésének és uralásának gyakorlata. Hatékony, mégis kontrollált – és a felelősségről is szól.
Ahhoz, hogy megértsük az aikido lényegét, érdemes röviden megnézni, milyen harcművészeti gyökerekből született meg.
Ueshiba Morihei az aikido kialakítását megelőzően több harcművészetet is gyakorolt, de messzemenően a Daito-ryu tanulásával foglalkozott legtöbbet. Sokaku Takeda Sensei bevezette Ueshibát az otome-wazá-ba, a Daito-ryu leggondosabban elzárt technikáiba. A ma ismert Aikido technikák döntő többsége hasonló formában fellelhető a Daito-ryu repertoárjában is.
Ueshiba Sensei azonban mindegyik harcművészetben, amelynek mestere lett, egy szellemi űrt érzett.
A Daito-ryu technikái az ellenfél megsemmisítését célozzák. O-sensei, amikor megalkotta az aikidot, a Daito-ryu technikáit a megvilágosodott szemével látta.
Az aikido nagysága abban rejlik, hogy nem az ellenfél megsemmisítésére törekszik. Az aikido technikái hatékonyan uralhatják az agressziót, megadják a lehetőségét annak, hogy magas szinten ismerve a technikákat önmagunkon kívül a támadót is megóvjuk.
Aki ismeri aikido technikáit, nem okozna nehézséget neki, hogy az adott technikát úgy hajtsa végre, hogy az ellenfélnek komoly sérülést okozzon, de nem teszi. És itt jelenik meg az aikido szellemisége, hogy „bár megtehetném, de nem teszem”.
Ez az a szellemi örökség, amit az aikido alapítója ránk hagyott, hogy ne agresszióval válaszoljunk az agresszióra, soha ne éljünk vissza a megszerzett tudásunkkal.
Az aikido nem küzdősport, ahol szabályok közé szorítva a cél a másik legyőzése. Az aikido harcművészet (budo), ahol nincs verseny, nincs végcél, csak az „út” (do) a gyakorlás. Itt nem lehet bajnokságot nyerni, a cél a tökéletességre való törekvés, mind technikailag, mind szellemileg. Ebben a tökéletességre való törekvésben nyilvánul meg a szamuráj hagyomány, szellemiség.
Az edzéseken nem ellenfelek állnak egymással szemben, hanem gyakorlópartnerek, akik segítik egymást a fejlődésben, a technikák tökéletesítésében.
Ha az AIKI-t szétszedjük AI-ra és KI-re ez igazából meghamisítja a fogalom harcművészeti jelentését. Az AIKI-t egyben érdemes megérteni, hogy mit jelent.
A japán harcművészetben a KI a harcosnak a szellemi állapotát jelentette, azt az állapotát, hogy hogyan vesz részt a küzdelemben (pl. fél, magabiztos…).
Ennek a szellemi állapotnak a megérzése, és ezzel az állapottal harmóniában való fellépés, cselekvés tudományát nevezték AIKI-nak.
A DO utat, ösvényt jelent.
„A válság pillanatában a legfontosabb, hogy uralkodj magadon, és arra kényszerítsd az ellenfeled, hogy veszítse el az önkontrollját. Más szóval a technika pusztán a szellem kifejezésének az eszköze. A belső hozzáállás határozza meg a harc kimenetelét.”
Az AIKI-n alapuló harcművészetekben, mint amilyen az aikido is, fontos alapelv, hogy nem a testi erőre, hanem a technikára épít, hogy hogyan tud legyőzni egy gyengébb ember egy erősebb, esetleg még fegyverrel is rendelkező támadót. Ennek elsajátításához koncentrált, tudatos és következetes gyakorlás és kutatómunka szükséges, de ha kitartó vagy, és az útra lépsz, minden percét élvezni fogod.
A tai sabakival, a test megfelelő mozgatásával cél, hogy kikerüljünk a támadás hatósugarából, és egy olyan biztonságos helyre, holttérbe kerüljünk (shikaku), ahol biztonságban vagyunk, és ahonnan hatékonyan tudjuk végrehajtani a technikát.
Az aikido minden technikájának alapja a stabil központ körüli körkörös, spirális mozgás. A körkörös mozgás lehetővé teszi, hogy a támadó támadási energiájával való összeütközés helyett azt elkerüljük, elvezessük.
Tökéletes időzítéssel (de-ai) kapcsolódás a támadóhoz, ez a kapcsolat teszi lehetővé, hogy átvegyük az irányítást a támadó felett.
Minden technika fontos eleme a kuzushi, a támadó egyensúlyának megtörése, amely lehetővé teszi a támadót megfosszuk erejétől.
Az aikido gyakorlója olyan, mint egy „tükör”, a támadás energiáját végül vissza fogja fordítani a támadóra dobástechnika vagy ízületfeszítésen alapuló rögzítés technika alkalmazásával.
A technikák, mivel jelentős részük ízületfeszítéssel járnak, igen komoly sérüléseket is tudnának okozni. Mindig ott a lehetőség: „megtehetném, de nem teszem”.
Természetesen az edzésen, ha ízületfeszítést alkalmazunk, nagyon oda figyelünk a gyakorlópartnerünk jelzésére, hogy csak addig történjenek ezek a feszítések, amíg biztonságosak, sőt az edzésen alkalmazott ízületfeszítések kimondottan egészségesek, mivel megtisztítják az ízületeket.
Az atemi szerepe és célja:
(Természetesen az edzésen nem ütjük meg egymást.)
Ez mind-mind technika, ami elsajátítható.
